2008. 03. 14.
Gyakran találkozunk azzal egy-egy folyamat automatizálási konzultáció alkalmával, amikor rákérdezünk arra, hogy jól definiáltak-e a folyamatok, hogy házigazdáink elgondolkoznak egy pillanatra, majd azt mondják, hogy végül is igen.
Egy ilyen jelenet után elkerülhetetlen a következő kérdés, amely arra irányul, hogy pontosan milyen értelemben jól definiáltak?
Ugyanis a folyamatoknak legalább 3 jól definiált formája szokott lenni, ha azok automatizálásáról kezdünk beszélgetni:
- Az első a folyamatok szabályzatban lévő formája. Ez azt definiálja, hogy hogy kellene dolgoznunk.
- A második a folyamatban résztvevők által ismert és használt forma. Ez azt mondja meg, hogy miként dolgozunk most valójában.
- És van egy harmadik forma, hogy ha automatizálunk, akkor hogy kellene/lenne jó, hogy a folyamataink működjenek.
A jól definiáltságnak, persze van még egy "rákfenéje", amit csak az automatizálás hoz a felszínre. A jelenség valahogy az alábbi logikát követi:
- Azért akarunk automatizálni, hogy a folyamataink úgy pontosan úgy menjenek, ahogy elterveztük.
- De a folyamat fő lefutása az, amiben ténylegesen tapasztalatunk van esetleg néhány kivétel ág, ami eddig a gyakorlatban valóban sokszor előjött, így kialakult anak tipikus kezelési módja.
- Ami nem a fő ágakon van arra vonatkozóan nincs gyakorlatunk, ezért ezeket az ágakat úgy automatizáljuk, hogy megpróbálunk előre kitalálni valami működő modellt, amit aztán az élet rendszeresen felülír.
- Viszont az, amit automatizáltunk eben az esetben nehezítheti az életünket, melyt olyat akar kikényszeríteni, ami nem életszerű.
Ezen a ponton szoktam elmesélni azt az egyszerű elvet, amit a skandináv országokban követnek a járdaépítésnél. Ők ugyanis először mindent füvesítenek, és amikor elkezd kikopni a fű, akkor oda teszik le a járdát, hiszen arra járnak valóban az emberek.
Vajon Önöknél is teljesül ez a bölcsesség? |
|
|
|
|
|
|